Tipp, ötlet, tanács, fortély, praktika a mindennapokhoz

A nyár ízei télire

A megtermelt, vagy begyűjtött élelmiszerek eltarthatósága már az őseinknél is fontos kérdés volt. Ők a leszedett bogyókat, gyümölcsöket napon szárították, majd jégverembe tették, hogy tovább tartható legyen. A görögök és rómaiak mézben és mustban tartósították a gyümölcsöket, sőt a cukrozott gyümölcs receptje is tőlük származik. A befőzve tartósítás alapját a 18. században egy francia cukrász teremtette meg, amikor is rájött, hogy légmentesen lezárt üvegben a felforralt élelmiszer sokáig nem romlik meg. Azóta is ez a tartósítás alapja. A technológia változott, de a befőzés ténye nem.

Dunsztosok

Dunsztosok a kamrában (kép: pixabay.com)

MÉLYHŰTÉS

A megmosott lecsepegtetett gyümölcsöket adagonként zacskóba tesszük és a fagyasztóba rakjuk. Erre a célra külön zacskókat lehet vásárolni. Egy csomagba az egyszeri fogyasztáshoz szükséges mennyiséget tegyük! Újra visszafagyasztani tilos! A bogyós gyümölcsöket lehet gurulósra fagyasztani, vagyis egy tálcán rétegenként megfagyasztani és utána zacskózni. A zöldségféléket előfőzve (blansírozva), vagy a kívánt méretre feldarabolva fagyaszthatjuk le.

ASZALÁS

Az aszalás lényege a lassú szárítás, amely során a gyümölcs víztartalma 80%-ról 20% alá csökken, ezáltal a megromlást okozó mikroorganizmusok életképtelenné válnak, a gyümölcs pedig eltartható lesz A legegyszerűbb a napon szárítással való aszalás, de hasznosíthatjuk a sütő sütés utáni maradék melegét is. Aszaláshoz a szárítandó gyümölcsöt megtisztítjuk, kimagozzuk, a nagyobbakat feldaraboljuk. Az aszaláshoz szellős, pormentes helyet válasszunk! Az aszalandó gyümölcsöt egy rétegben helyezzük egy tálcára, asztallapra és napi egy-két forgatás mellett hagyjuk a tűző napon egy hétig. (Érdemes tülldarabbal vagy régi nejlonfüggönnyel letakarni, hogy a bogarak ne férjenek hozzá.) Amikor a gyümölcsdarabok még hajlékonyak, de már nincs nyers részük kész az aszalás.  Manapság már a házi aszaláshoz tudunk aszalógépet is vásárolni. Ez  leegyszerűsíti a munkafolyamatot, hiszen nekünk már csak az előkészítés marad.

BEFŐZÉS

A befőzés nem más, mint az üvegben tartósítás. Szalicillal, nátrium-benzoáttal és egyéb készítményekkel tartósítunk. A nagyobb arányban adagolt cukor, méz, vagy kisebb mennyiségű alkohol, rum, bor vagy tiszta szesz is tartósít. 
Sok zöldségfélét, – uborka, zöldparadicsom, csalamádé, karfiol, paprika, cékla, gyöngyhagyma, cukkini, patiszon – ecetes lében tartósíthatunk. 
Néhány zöldségfélét, – káposzta, uborka – tejsavas erjesztéssel tartósíthatunk, így készül a savanyú káposzta, a kovászos uborka.
A zöld levélfűszereket – petrezselyem, lestyán, zeller zöldje, kapor – sózással tartósíthatjuk.
Különleges ízvilágú befőtteket kapunk, ha bor-, vagy almaecetet használunk.
A lekvárfőzés a lédús gyümölcsök egyik legelterjedtebb tartósítási módja. Ez az egyik leginkább időigényes munka, de télen a zimankós időben levéve a polcról ehetjük a  finom nyarat idéző édességet.

GŐZÖLÉS VAGY DUNSZTOLÁS

Kétféle módón lehet végrehajtani.

Nedves gőzölés
Egy nagyobb méretű edény aljára több réteg újságpapírt, vékony deszkát, vagy rácsot teszünk. Erre állítjuk a lezárt befőttesüvegeket – nem túl szorosan. Közéjük is papírt teszünk, feltöltjük az edényt kétharmad magasságig hideg vízzel, majd lassú tűzön felforraljuk. Így főzzük pár percig, majd levesszük a tűzről és a vízben állva hagyjuk kihűlni.

Száraz gőzölés
Erre a célra kiváló egy kosár, vagy láda, amit pokrócokkal, kispárnákkal bélelünk ki. Ebbe helyezzük a forrón betöltött, lekötözött és papírba göngyölt üvegeket. Az üvegek tetejét is takarjuk be pokróccal, párnával! Itt hagyjuk kihűlni az üvegeket. Legalább 24 óráig tartsuk bent! Kiszedve az üvegeket rögtön tehetjük a polcra.